Bejelentkezés

Aktuális témák

>> Archív témák

Pipatalik Debrecenben

21593. Roboduck adatok | e-mail	válasz | 2006-11-29 10:48:54
Pár szóban a szombati versenyről: Előtte még volt egy kis külön programunk a pesti bandával. Egy jó kis pizzériában jöttünk össze (Don Pedro, másnak is ajánlom) majdnem pontosan délben. Jó kis asztaltársaság összegyűlt, a hazai csapaton kívül Gylacc, Vtamas, Vizipipa + most nicknévből több nem jut eszembe. Szóval voltunk összesen 11-en. Már ezért a találkozóért megérte. :) Utána áthaladtunk az Á-Tabakba - meg is töltöttük annyian - némi shoppingolás, de főleg pipatapizás céljából. A verseny helyszíne a Campus Hotel volt. Annyira új, - a Debreceni Egyetem hipermegagiga mérteire jellemző, hogy szinte havonta adnak át új épületet - hogy mikor legutóbb ott jártam még csak alapozták. A szervezés rendkívül gördülékenyen zajlott, - ez már a 20. Óbester verseny - az egész csapatnak kb 2 perc alatt neveztem, megkaptam az előre nyomtatott versenylapokat és már a helyünk is ki volt jelölve. Egyetlen apró baki volt a hotel személyzete részéről, amit nagy derültség fogadott: elfelejtették kikapcsolni az étterem tűzjelzőit, úgyhogy a gyújtás után 10 másodperccel megszólaltak a riasztók. :) A gyújtás - úgy tudom - mindenkinek sikerült, azt hiszem kb. 8 percnél kezdtek el gyors egymásutánban kiesni az első versenyzők. Itt mondom el, hogy a 9x indulóból 25 volt a Róna dolgozója, ez nekik amolyan év végi céges happening. :) Egyébként a két támogatón - Róna és Szabó - kívül nem volt jelen más cég. A verseny egyéni első helyezettje a világbajnoki 4. lett, a második pedig a világbajnok, Trubacs Tivadar. A csapatversenyt papírforma szerint a pestiek - Aranyfüst - nyerték. Saját csapatunk - Lápatorok Pipa Club - a "becsület félórát" teljesítette és mind az 5 indulónk bajtársiasan, az elsőt követően 10 percen belül végzett. :))) Még pár információ a versennyel kapcsolatban: A versenydohány a Róna Óbester Cavendish volt (erről majd később), a pipa pedig természetesen egy Szabó. Robosztus, egyenes apple, a versenyre utaló vésettel. Kapott még mindenki egy szép ezüstözött plakettet a 20 évforduló alkalmából. A hajnalig tató bulin már egyikünk se vett részt, erről inkább a pesti társaság írhat. Volt egy-két momentum, amire tulajdonképpen számítottunk is, de azért némileg levett a verseny "élvezeti értékéből". Rajtunk és a pesti aranyfüstösökön kívül biza egy igazi pipás ember nem akadt a több, mint 90 fős társaságban. Volt pár olyan beszélgetésem, aminek a végén nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek (egyiket sem tettem természetesen). Némelyekkel egyszerűen nem találtuk meg a közös kódrendszert a kommunikációra, mert az élvezeti/öröm pipázás mibenlétét egyszerűen képtelenek voltak logikailag feldolgozni. Jó példa erre, amikor megemlítettem, hogy bevethette volna a Róna a Jacht Club-ot, mint - többek szerint határozottan emberi fogyasztásra alkalmas - versenydohányt. Mire a gyári csapat prominens versenyzője mondta, hogy az a dohány nem jó. Merthogy túl gyorsan ég. A _csak_ versenyzőket ugyanis a dohány íze a legkevésbé sem érdekli. Minek is érdekelné, úgysem pipázik "edzésen" kívül... Jut eszembe, a versenydohány: többségünkre nem jellemző módon mind az ötünknek megfájdult a feje a csekély 40 perc végére. Nem tudom mivel öntözik meg szegény jobb sorsra érdemes nyírségi leveleket, de aki ezt szívja nem a nikotinba döglik bele, az ziher... A leginkább kiábrándító volt azt látni, hogy a világbajnokunk a valóságban láncbagós és versenyen kívül - bár ő azt állítja, hogy rendszeresen "örömpipázik" is - csakis bűzrudakat láttam a kezében. Mindezekkel együtt élveztük a szombati napot és az a véleményem, hogy megérte elmenni. A pesti csapattal biztosan összejövünk még párszor verseny nélkül is.