Az eddigi kritikákat olvasva úgy érzem, méltatlanul mellőzött dohányról van szó.
A Jacht klub pontosan azt teljesíti, amit igér, és ez előtt ma, amikor nem a tartalmon, hanem a formán van a hangsúly, amikor a fogyasztók egy árut az imidzséért vesznek meg, nem lehet elég elismeréssel adózni. Megjelenése igényes, még ha az oly? jellegzetes magyar hülyeségtől nem is képes mentes lenni. Miért akar ez a dohány európéer lenni, mi végett a bazi nagy kormánykerék, miért hívják Jacht klubbnak, miért akar egy olyan, a hazaitól idegen identitást fölvenni, miért akar nem a saját pályáján indulni, amikor ezen csak béna kacsa lehet? (Legalább nem ipszilonnal írták a jachtot?)
Miért nem hívják ezt a dohányt Mikszáthnak, vagy Lugasnak, Berettyónak, esetleg Májusi reggelnek, hát nem volna itt ezer ennél jobb név? És akkor ilyenekkel szerencsétlenkednek, hogy Black gold, amiről az embernek egyből az olaj jut az eszébe, nekem speciel egy, a fekete aranytól csöpögő Trabant kipufogócső.
De vissza a Jacht klubhoz. A megjelenés vitathatatlanul szívható dohányt sejtet, nem világbajnok minőséget, de nem is aféle fűnyíró aljáról gyűjtött keveréket. Aki ezt a dohányt veszi, négyszáz forintért könnyű, gyülmölcsös, édes tabakot kap, igaz, hogy csak negyven grammot, de hát annyi baj legyen. Magyar földre tévedt külföldi pipásoknak például bátran ajánlható, ha nem dán vagy angol az illető, akkor szégyenkeznünk se kell. Egyszer kipróbálni pedig mindenki számára egyenesen kötelező; és ezért a kijelentésemért akár párbajozni is hajlandó vagyok.
Jól ég, és igen előnyös tulajdonsága, hogy bár számos dohány, (köztük nem egy igen drága, valóban minőségi keverék is) rosszul viseli, ha egy időre zsebre vágjuk, és húsz perc, háromnegyed óra múlva gyújtjuk meg, a Jacht klub ilyen sértődéses, féltékenységi jeleneteket nem produkál. Akár egy órás pihenés után sincsenek goromba, dühödt ízei, és ezért nem lehetünk neki eléggé hálásak.
És amit még mindenképp említeni kell, az az, hogy bár az édes dohányokkal tapasztalataim szerint könnyen telítődik az ember, s akár igen kitűnő dohányokból sem kívánatos egy harmadik csomag, addig a Jacht klubból három csomag pihen a jól végzett munka örömével a fiókomban, és további három várja nyugodtan, hogy sorra kerüljön.
Mesterem a pipában ugyanakkor arra hívja föl a figyelmet Jacht klub-ügyben, kevéssé van dohány-íze, inkább a gyümölcsössége a domináns. Úgy viszonyul a többi dohányhoz, mint mondjuk a gyümölcsteák a hagyományos teákhoz. Ami korántsem feltétlenül baj.
A Jacht klub a boldog hétköznapok dohánya. A borok közül megfelelője a fehér, (félédes) homoki. Sétáláshoz, piacra menéshez, fűnyíráshoz, barkácsoláshoz és tanuláshoz tökéletes. Alkotó szellemi munkához már azonban kevéssé ideális. Napközben tulajdonképpen bármilyen tevékenységhez ajánlható, alkonyattól már csak akkor, ha az embert a barátai elrángatják valahova, kocsmázni, ?szórakozni? és ő menni kéntelen. Ha biciklizés közben is pipázni akarsz, ezt a dohányt szívjad. De egy békés este, verandán űlve, Kosztolányit olvasva, vagy egy kedves baráttal sakkozva már nem őt választanám. Megintcsak ne ez után a dohány után nyúljon az ember, ha szíve nehéz, és menthetetlen bánatával füstfelhőbe bújva akarja magát vígasztalni.
Az a szilárd meggyőződésem, hogy ha az ember fia ebben a rút és veszéllyekkel teli világban egy olyan pipadohányt akar venni, amelyikkel nem kockáztat, amelyik bizonyosan meghálálja a belé vetett bizodalmat, akkor vegyen egy csomag Jacht klubbot. Ha valakit csak úgy megkinálunk vele, anélkül, hogy látná mit szív, gond nélkül el lehet vele hitetni, hogy most nem egy négyszáz, hanem egy kétezer forintos dohányt szív. (Kivéve persze, ha fölismeri.) Nincsenek olyan mélységei, melyekbe kutatólag lehetne hetekig meredni, a Jacht klub egy olyan dohány, mint egy kedves hölgyismerősünk, akit bár nem akarunk feleségül venni, de mindig jól esik vele együtt tölteni egy nyugodt, kellemes órát, mert nem akar terhünkre lenni, nem akar semmit, csak azt, hogy érezzük jól magunkat, addig, amíg kedvünk tartja, és ha mehetnékünk van, hát menjünk, ő nem fog se visszatartani, se szomorkodni, de ha legközelebb is erre járunk, biztosan lesz ránk ideje, és biztosan kedves lesz, és olyan jó rá gondolni, bárhol is járunk a világban. (VM)