Dunhill Royal Yacht: báránybőrbe bújt farkas. Bomba jó dohány. Majdnem a szó szoros értelmében, de erről majd később.
Közhely, de ha életem hátralevő részét egy lakatlan szigeten kellene leélnem, ez a dohány az elsők közt lenne, amit a táskámba teszek. Egy fantasztikus keverékről van szó, a Dunhill ház legkreatívabb blendmesterei alkothatták. Ízvilága fantasztikusan összetett, nagyon egyedi, hozzá hasonlóval még nem találkoztam. Nem okoz ízsokkot, így már az első tömetnél igen finomnak találja az ember - amit azért valljuk be Nightcapről és társairól nem mindig lehet elmondani. Sok gyanútlan szerint ezért veszélyes, mert a viszonylag (Viszonylag!) enyhe íz ellenére tud ”harapni” kegyetlenül. Kétségtelenül van ebben igazság, bár szerintem pipatársaim - főleg a szószosabb dohányok kedvelői - ezt eltúlozzák. Én kényeztetőnek tartom, egy olyan nőnek, aki báránybőrt visel, a teste farkas vadságú amazon, de a lelke mélyén mégiscsak egy bájos, kedves, érző szívű lány.
Állítólag nincs benne latakia, de ezt fenntartásokkal fogadom. Alfred Dunhillnél ne kevernének a dohányba latakiát? Legalább törököt, ciprusit, makedónt, ha nem is eredeti szíriait?!?! Ez számomra elképzelhetetlen, 5-10%-nak kell benne lennie, a 3 hónapja kiürült dobozomban is érzem nyomokban az illatát. Egyesek odáig vetemednek, hogy ez a keverék tiszta virga. Ugyan kérem! Ezt már végképp nem hiszem el!
Tartja magát az a nézet is, hogy a dobozát felnyitva nem túl kellemes az illata. Ezt megint csak nem osztom. A meggyújtás előtti illata is jó. Mondják citromosnak, barnakenyeresnek, ezek találó hasonlatok, de távolról sem mondanak el róla mindent. Beletömve a pipába, felsercentve egy cédrusfa gyufát, nagybetűs Élmény vár ránk, felfedezésszerű. Nem a nagy, filozofikus gondolatok dohánya, mint a Nightcap, és nem is az élet felhőtlen élvezetéé, mint a legjobb szószos dohányok, hanem a meghitt, egyszerű kommunikációé belső énünkkel, mint amikor az Igazival találkozunk, és megszólalni sem bírunk, mégis tökéletesen értjük mit gondol a másik, sőt már nem is annyira értjük, sokkal inkább a magunkénak érezzük, és ettől válik még titokzatosabbá, hiszen saját mentalitásunkat a legnehezebb megérteni a világon.
Számomra leginkább ebéd utáni dohány. Előzményt, és folytatást kíván. El tudok képzelni egy jó kis láblógatós napot, amit mondjuk délelőtt egy tea melletti Original Choice-al kezdenék, ebéd után jöhetne a Royal Yacht a relaxáláshoz, majd megfelelő pihenő után átbíbelődném a délutánt Vanilla Flake-kel, capuccinoval, némi könnyed zenével, vacsora után pedig természetesen sámán Nightcapem-ben mélyülnék el… (Tom Dunhill)