Luxury Blend

Második típus volt a Peterson dohányaiból amit kipróbáltam (mivel a Sherlock Holmes nem vette el a kedvem a további próbálkozásoktól). A megszokott Peterson fémdoboz, exkluzív külső, fekete egyszerűen elegáns fedőmatrica és ennek alsó felében a felület 50%-át eltakaró a forgalmazó által a magyar (vagy nemzetközi) dohánytörvénynek megfelelően megbocsáthatatlan módon rábiggyesztett kedves halál-rák-magzat-nitrobenzimidazol-öregítiabőrt matrica (ki milyet fog ki - én személy szerint a magzatosat nem szeretem :-) ).

Kibontva belül egy bon-bon-okhoz illő zsírpapír-szerű csomagolás vár, és a 9 tagot (azóta ez már több) számláló Peterson tabak-kollekció reklámja (innen tudtam meg, hogy van Gold Blend is).

A (tényleg) ready rubbed dohányra préselt papírt felfeszegetve megcsaphat először finoman majd egyre határozottabban a nyers illata ami leginkább narancsra emlékeztet, természetes minőségi dohányillattal és a háttérben valami ódon, régies beütéssel, ami inkább néhány nappal vagy héttel a felbontás után jön elő, nedvességvesztés után. Elsőre inkább friss, fiatalos jelzőkkel illettem később viszont rájöhetünk: igenis összeért, tapasztalt, majdhogynem ősi hangulatú és illatú dohánykeverékkel van dolgunk ami azonban egyáltalán nem öreges. Fiatalos őserő, stílusos, megállíthatatlan, nemes, cseppet sem erőltetett.

Bár nedvességtartalma nem túl magas, talán majdhogynem éppen jó, mégis meghálálja a tömés előtti pár órás szellőztetést fellazítást. A dohány enyhén tömörített, és ha ezt a tömörséget csak részben bontjuk meg, lehetőség van rá, hogy a dobozban maradó rész hosszan megtartsa a frissességét mivel úgy nehezebben szárad ki. Mindig csak annyit lazítok fel amennyit el is szívok belőle aznap. Többet (mondjuk az egészet) nem is lehetne mert a fellazított mennyiség már nem is férne el a dobozban. Kiszáradástól nem kell félni mivel igen jó anyag, hamar rá lehet mozdulni. Nem szószos dohány, tiszta szép közepes méretűre szabott dohánydarabok, szőke Virginiák (3 féle), édes fekete Cavendish, és Burley.

Az íze, na az nem egyszerű!

A tömet elején semmi különös erő, finom narancsíz, némi bújkáló erőspaprika beütés, és méz, karakteres ízzé egyesítve az egészet. Állítólag vanilia is van benne, nos én azt nem annyira éreztem. Könnyedén szívható. Majd erősödnek a pepperóni ízei, szétválnak, és bekerítenek. Erősödik a dohány, erősödnek az ízek. Gyöngyözni kezd a homlokom. Rémületként fut végig rajtam a felismerés: ez a dohány erős! Persze abba nem hagynám, nehogymár egy luxusdohány (smooth and sweet) kifogjon rajtam! Tovább szívom. Viszketni kezd a fejbőröm. Ég a szemem. Innom kell valamit. Egy pohár tej után folytatva kezd kibontakozni a mézes ízkompozíció. Vanilia nekem nincs benne, de méz és narancs mindenképpen. Mindazonáltal éppen annyi amennyi kell. Nem szószos, nem émelygős, bár aromatic kétségkívül, szerintem a tapasztalt natúrpárti, MB Navy Mixture-ön edződött Dunhill-szívó kollégák is elismerhetik érdemeit, megkedvelhetik. Ízeit a tömet végefelé is megtartja, nem lesz keserű, nem fakul meg. Ereje teljében a tömet közepén van. Szép hamut hagy, nem koszol. Room note: 1 vagy 2, nem hagy nagy szagot a lakásban. Külső illata minden bizonnyal közepesen hölgybarát, nekem még nem panaszkodott senki, de nem is kimondottan dícsérték meg, valószínűleg nem hivalkodó illat.

Ha a megszokott MB skálán kell értékelnem erősségre 3-as, ugyanis a következő történt: első találkozásunkkor kissé elborzasztott erejével, én férfiasan bevallom, két tömet után félretettem száradni. És láss csodát, néhány nap érés, nedvességvesztés, levegővel érintkezés után (persze csak zárt dobozban, de naponta egy órát szellőztetve) újra elővéve csodálatos módon előnyére változott. Ereje visszaállt egy olyan szintre ahol nem próbálja már az embert meggyőzni, inkább olyan bajnokra, gladiátorra hasonlít akinek érdemeivel már mindenki tisztában van, ismerik ezért nem is kérkedik vele. Felemel ő bármilyen súlyt amit eléraknak, vagy a legmarconább oroszlánokkal is kiáll, de nem hangoztatja és mindig csak annyi erőt fejt ki amennyit kell. Marad benne tartalék, és ezt érezni, tudni lehet. Ez a dohány nem nőhöz hasonlítható, típusának, nevének ellentétében (nekem a luxus szóról általában hölgyek jutnak eszembe), hanem egy harcoshoz, egy élő legendához.

Ha mégis kellene neki találnom egy női asszociációt hát akkor a Musica Nuda énekesnője: Petra Magoni! Tüzes, élletteljes, dinamikus, egyik pillanatban búgó, macskaszerű, elrévedt tekintettel a következőben állatiasan rekedtesen vicsorgó, rengeteg energiával, majd aztán olyan tiszta dallamos énekhanggal amit oktatni kellene! Harmonikusan kiszámíthatlan. Tudatosan ösztönös. Határtalanul erőteljes, mégis kontrollált erőkkel. Ilyen a Luxury Blend is. Meg lehet vele barátkozni, tisztelni lehet, de mindig tartogat meglepetéseket.

Unalmassággal, stílustalansággal senki sem vádolhatja.

Itala valamiféle gyümölcsös, kiwis, narancsos, esetleg citrusfélés, lime-os rostos üdítőből készített nehéz, de nem túl édes (inkább savanyú, fanyar) koktél lenne, illetve kevés mézzel bekevert tej, egy szelet naranccsal.

Bort nem innék hozzá, de ha mégis akkor minőségi fehér félszárazat. A sör meg egyenesen blaszfémia ilyen dohány mellé.

Színe a feketébe, bordóba hajló vörös, és narancsszín.

Évszakát nem tudnám szigorúan behatárolni, de én nyáron nem szívnám, inkább az ősz és a tél. Napszaka mindenképpen az este, úgy 9-től éjfélig, amikor az esti zenei élet megindul a bárokban, az előzenekar játszik a még szinte üres jazz-klubban. A bárpultnál kevesen vannak és a levegő még nem nehéz a dohányfüsttől. Vagy elmélyülhetünk vele egy szép album nézegetésében, egy természetfotós könyvben, zenehallgatáshoz is ideális dohány.

Zenéje a jazz, vagy valamilyen dinamikusabb, mozgalmasabb komolyzene. Semmiképp sem valami lehangoló patetikus, melankolikus dallamvilág, nem Wagner hanem olyan ami élettel telt karcos, mozgalmas. Mint pl. Antonio Vivaldi. Ha jazz, akkor Kyle Eastwood gyors virgás bőgőfutamai, életteljes szaxofon és cinhangzása. Zoot Sims is jöhet az 50-es évekből, Diana Krall gyors swinges zongoratémái, vagy az "Everybody loves the Sunshine" c. szám ami rejtély számomra kié volt legelőször.

Ezt a dohányt én nagyon megkedveltem, mindenképpen ajánlom minden aromatic-kedvelőnek, állandó dohányommá választásától csupán a magas ára (2700 Ft/50gr) tántoríthat némileg el.

Derek (2005. november)