Harmony
Bepánikolva,hogy megszüntetik a forgalmazását, elkocogtam a Finn-be
és vettem egy tasakkal. Enyhén megszikkadt állapotban volt már a
dohány (2002-ben csomagolták),de még bőven fogyasztható. Állaga a
MB-től nem ismeretlen szétcincált flake, (ready rubbed), illata kellemes.
Égési tulajdonságai jók. A dohány burley alapokra épül,virginiával és
némi cavendish hozzáadásával. A Harmony nevet betudhatnánk a
szerényebb képességű marketingeseknek is, de az igazság az,hogy
tényleg nagyon harmonikus kompozíció! Valahogy nekem is egyből a
harmónia jutott eszembe, amikor szívtam ezt a dohányt. (persze nem
kizárt, hogy belőlem is szerényebb képességű marketinges lenne...)
Valahogy nagyon szép, kerek ízvilág van, előtérben a dohányok tiszta
ízével és valahol hátrább az elmaradhatatlan mekbárenes pác. Kicsit
talán lehetne édesebb is, de aki a tisztább ízeket kedveli, annak
valószínűleg már ez is pont elég. A név azért ne tévesszen meg minket,
ez a dohány korántsem gyenge. MB házi skáláján az előkelő 3-as
erősséget éri el. (na jó,nikotinmérgezést nem kapunk,de azért nem
hegyilevegő :)
Nem rossz dohány ez, nem is igazán értem,hogy eddig miért nem
láttam senkinél. (lviz)
Egyszerű, minden hivalkodástól mentes sárga pakettben kínálja magát ez a pipafű. A színe és összetétele miatt az emberfia valami lágy, mézes ízű dohányra asszociál, de ez elsőre megtévesztő.
A külcsíny után jöhet a belbecs gusztálása. Illatra semmi extrém érzés nem kerít a hatalmába: a natúr dohányok kedvelőiben ez már pozitív benyomást kelthet. Mac Barrentől megszokott, pipást megdolgoztató hosszúra vágott, de öszetömörödött darabkák kívánkoznak a kazánba. Első találkozásunk után szétégett szájjal kellemetlen élményekkel kerestem enyhülést, majd eljátszottam a csere gondolatával is. Lehet, hogy pipabejáratásra nem a legkedvezőbb dohány. Ezután fél év telt el, mire ismét előkerült a fiók mélyéről. Mivel eleve nem volt nedves, így meglepődve tapasztaltam, hogy nem lett csontszáraz, pedig a csomagolás nem a legnedvességtartóbb megoldás. Az újrafelfedezés teljessége érdekében egy török tajtékpipával indultam a pokol felé, melyben előző nap egy tömet Sunset Breeze füstölgött, de csak egy csekély kis illat emlékeztetett a múltra. A rágyújtás nem okozott problémát, könnyen parázsra kap, bírja a tömködést, inkább a következő 1-2 perc az, ami kitartást igényel. Vérbeli pipásidomító Virginia, akire nevéhez híven finoman, lassan kell akaratunkat rávezetni. Ekkor a Burley fűszeressége, szűzdohányunk minden édessége és a Cavendish lágysága a keverék ízének legjavát adja. A füst valóban hűvös, íze elvárásnak megfelelően édes, már-már mézes hatásokkal bír, melyhez virágpor és széna illat keveredik. A kifújt füstöt ismét leszippantva kellemesen csiklandós érzés járja át a légcsövet. Az élvezetek fokozása érdekében kissé fahéjasan lefőzött tejszínes kávé lehet kellemes kísérőtárs vagy pedig öreg, nemes whiskey. Személyszerint leginkább kora őszi lágy délutánon egy rét szélén ülve tudom elképzelni fogyasztását, felidézvén az elhaló napsugarak melegében az elmúlt nyári emlékeket. (Térfelvigyázó, 2005. november)
