Az aktuális sláger, a nagy aromatik kedvenc, talán még a Mac Baren Original Choiche népszerűségét is jóval túlszárnyalta. (pedig anno az volt a non plus ultra aromatik jópárunknál)Hozzám először egy pipatalin jutott el, már akkor tudtam,hogy érdemes lesz vele szorosabb barátságot kötni. Emlékszem, vágni lehetett a füstöt, de a Zöld Rasmussen illata mindenen áthatolt.
Gyanúmat erősítette, hogy valami nagyon jó dohány lehet ,hogy a finom illatán kívül a kedves pipatársak kilószám rendelték ama bizonyos német cégtől. Kitört a zöld Rasmussen láz.
Én sem maradtam ki, beszereztem (megannyi kóstoló után :) egy dobozzal. A dobozt kinyitva rögtön érezhetjük a finom mézes-vanilliás illatot és pár mélyebb slukkal előkészülhetünk a pipánk megtömésére. Kicsit persze nem árt szikkadni hagyni, de nekem sajnos emberi gyengeségem, hogy azonnal meg kellett kóstolnom. Különböző virginiák keveréke némi burleyvel és a selymesség biztosítása érdekében az elmaradhatatlan cavendishel. Az íze? Nos az ismertető szerint vanillia és vadméz keveréke, mely ez esetben teljesen fedi a valóságot, tényleg olyan, mint amilyennek igérték. Talán még jobb is. Kifejezetten mélyen mézes, keveredve a vanilliával de azért a méz az úr. Persze mindezt kifejezetten krémesen előadva Illata? Igen, ez illat, méghozzá nem is akármilyen! Szuperlatívuszokban lehetne beszélni róla, mindenen átütő, intenzív "pipás illat", az a kategória, ami után az ember bezsebelheti a lélekmelengető "jé, Te pipázol, hú de jó illata van ennek, idefújnád kicsit a füstöt" tartalmú megjegyzéseket. Szobában élvezve kifejezetten kellemes utóillat marad, eddig mindenkinek bejött.
Tökéletesen ég, szép szürkésfehér hamut ad.
Mindenkinek ajánlom, aki még nem kóstolta, sórgősen pótolja, maga és környezete érdekében! (Lviz) (2005. június)