Clan Aromatic
Semlegessége és vékony szálai miatt kiválóan alkalmas nagyon erős, aromás dohányokkal való enyhítő keverésre is. Önmagában kellemes, de semleges, nem hagy nyomot maga után..." (Alea)
"Közepesen erős dohány, és aromás -- de csak természetesen, semmi "pótíz", fűszer, miegyéb." (Nobodybuilder)
"Holland dohány, jellemzően vékony vágat, de hosszú, szalagos, makaróni-jellegű. Egyébként szerintem fertelmes. Állítólag, vagy 14 különböző dohány keveréke, valószínűleg ez felelős azért, hogy illata leginkább valamilyen lábgombásodás elleni kenőcsre emlékeztet. Az íze dettó. A magam részéről a nyers dohányillatra nem vagyok finnyás, szeretem még a lórugásszerű Dunhill London Mix. markáns latákia-szagát is, de ezt képtelen vagyok elviselni." (Vix)
Első pillantásra megnyerő dohány. A szokásos csomagolásnál kicsit
tömzsibb, zöld, bizonyára valami skót kockás mintájú tasak néz kedvesen a
polcról; barátságosságát csak tovább növeli alacsony (jelenleg 830
forintos) ára. Rossz pont, hogy aromazáró csomagolása nemcsak
műanyagigényesebb, de rosszabb is az elterjedtnél: holland barátaink nem a
tasak hajlatát ragasztották össze, hanem az egész csomagot göngyölték
légmentesen záró celofánba. A magyar zárjegy ez alatt van, így bizonyosan
nem Hollandiában csomagolták: lehet, hogy a magyar hatóság bénázott
sokáig, lehet, hogy a búrok voltak tökkelütöttek, de a Clan dohányok
rendre szárazak.
Mivel a boltban levetkőztetni új kedvesünket mégsem illendő, ezért az
ember az utcán csomagolja ki szerzeményét. Az első, ami szembeötlik, hogy
teljes egészében hiányzik belőle a jól ismert generálszósz. Világos,
nagyon laza szövetű, 14 féle dohányból álló dohánykeverék, melynek
érdekessége, hogy igen hoszú (és talán túl keskeny) szálakra vágták: mint
a rajzfilmekben a spagettivel, olyan nehéz megbírkózni vele. Pipatömésnél
érdemes kisollót tartani a kézközelben, komolyan mondom.
Rágyújtásnál oda kell figyelni: a tűzet fogó szálak a szokásosnál jobban
megdúzzadnak, és ha csurig töltöttük a pipánkat, akkor akár egy centire is
felágaskodhat az égő dohány, ami ha a nadrágra, asztalra hanyatlik, elég
kellemetlen.
Abból, hogy a dohányszálak vékonyak és kissé szárazak, törvényszerűen
következik, hogy elég gyorsan és jól égnek el. (Bár a tasak szerint lassan
ég?) Könnyű dohány, íze tiszta, (mondhatni: dohányízű), engem kissé a
friss fűrészpor illatára is emlékeztet. Ideje a napos szeptember délután,
sajtja a Pannónia, zenéje Beethoven. Leginkább nehéz, természetes színű
pipába illik, megkockáztatóm, hogy akár homokfúvottba, de semmiképp sem
feketére pácolt pipába. Erdőbe, kirándulásra a legjobb választás.
Külön gyönyörűség, amilyen hamut ad: finom és fehér, nem olyan darabos,
kemény, amit én olyannyira elkedvetlenítőnek találok.
Mindenképp bölcs dolog egy cellux-csíkkal lezárni a zacskót, hogy ne
száradjon ki a dohány, ha erről megfeledkezünk, egy hét után igen karcos,
harapós lesz az íze. Akár attól se ijedjünk meg, hogy rövid idő után egy
szelet alma tasakban való ideiglenes állomásoztatásával kapassuk friss
erőre dohányunkat. Ugyan másképp, más gyümölccsel is lehet, de legjobban
az alma karaktere illik hozzá. Reszelt torma, fél görögdinnye, zsák hagyma
mindenképp ellenjavalt. (VM)