| |
a tajtékpipa javítása a XIX. században
A tajtékpipa érzékeny az ütésre, könnyen törik mind az igazi, mind a műtajték. Ezért a míves tajtékpipákat többnyire tokkal együtt árusították. A selyemmel bélelt tokokban általában benne van a pipakészítő, -forgalmazó, vagy akár csak a forgalmazó neve, cégjegyzése.
A használat során azonban gyakran előfordult, hogy a pipa – legtöbbször a nyakánál – kettétört vagy megsérült. Ilyenkor a pipacinező illesztette egybe az eltört részeket. Az olvasztott cint cifrázott ág, tulipán, eperfalevél alakban futtatta szét a tajtékpipa oldalán, a sima pipákon szép díszítést hagyva. A pipacinező nem csak a töréseket javította, a pipákat kupakolta is.
A pipajavítás másik módja a repedt, törött pipák drótozása volt. Ezt a mesterséget leginkább a szlovák vándoriparosok, az úgynevezett drótostótok végezték, akik főleg eltörött cserépedények javításával, drótozásával foglalkoztak. Jó hírük volt a Trencsén környéki és az abaúji drótosoknak, akik az egész Alföldet bejárták. A nagyobb cserépedényeket vashuzallal, a pipákat vékony sárgaréz dróttal szőtték be.
Pipajavítást vállaltak a pipakészítők is, különösen, ha saját üzletükből vásárolt pipa rongálódott meg. Pesten a Szervita tér és az Úri utca sarkán „A magyar címerhez” címezett dohány és pipakereskedés mindenféle dohányzási kelléket, hazai és külföldi dohányt árusított, emellett vállalta címerek, vadászemblémák és más tetszetős faragványok elkészítését, pipák ezüst kupapakolását, montírozását és a tajtékpipák mindenfajta javítását.
Az 1832-1836-os reformországgyűlések után Deák Ferenc hazatért Zala megyei birtokára, Kehidára. Onnan küldött levelében arra kérte Kossuth Lajost, hogy egy sérült pipáját javíttassa meg: „Íme küldök egy iskátulába zárva egy tajtékpipát. Kérem Kegyedet, csináltassa meg azt számomra következőképpen: a pipa valaha nagyobb lehetett, de hihető, eltört; most tehát azt ismét, a mennyire csak lehet, meg kell toldani és így természetesen a fedelet tartó ezüstnek szélesebbnek kell lenni -, de vigyázzon a pipametsző, hogy a megtoldás utóbb le ne váljék és azért az ezüstöt elég szélesre és különösen szorosra készítse; továbbá fedelet is újat kell nekie csinálni, és pedig Nagy-félét, olyan formát, mint azon a pipáján van, melyet kegyed tőlem bír emlékül: végre a nyakának végén lévő ezüstöt is újra kell csináltatni, mert az már tág és soha erősen nem fog állani. Kegyed ért a pipákhoz; kérem, ügyeljen fel, hogy jól elkészüljön;…”
Ami igen érdekes, Deák is Nagy mesterre hivatkozik, de itt a pipafedélnek kell „Nagy-félének” lenni.
Talán kár, hogy hazánkban nemhogy tajtékpipa javító mester, de még készítő sem lévén manapság! Pedig ügyes emberben nem állnánk talán hiányban?
Zagloba gyűjtése
 ugrás az előző oldalra
|
 |
