Sokan kérdezik, hogy pipa vásárlásakor mire kell ügyelni, illetve milyen szempontok szerint vásároljanak pipát. A teljesség igénye nélkül megkísérlem összefoglalni ezt a nehezen körüljárható, összetett kérdést.
Mindjárt a legelső lépésben tisztázzuk is, hogy a legegyszerűbb dolog a világon, az ajándékpipa vásárlása. Ezt ugyanis a biztos siker reményében egyféleképpen lehet elintézni:
- Közeleg a születésnapod (a karácsony, a házassági évfordulónk vagy a csütörtök :) ), szeretnélek meglepni egy pipával. Ennyit tudok rászánni, gyere, válasszuk ki!
Különösen igaz ez akkor, ha az ajándékozó maga nem pipázik!
No de ha magunknak vennénk pipát, pláne ha az első pipát, mit tegyünk. Nagyon jó megoldás, ha egy tapasztalt, öregebb pipást sikerül megfűzni, hogy segítsen választani és utána gurítsunk le egy sört együtt. A sör mellett biztosan sikerül egy csomó remek tippet, tanácsot is kiszedni belőle!
Ha nem sikerül senkit megdumálni, akkor kénytelenek magunk megoldani és itt jön az a rész, ami miatt tulajdonképpen megírom ezt a pár sort.

Kezdőknek elsősorban egyenesszárú pipát szoktam javasolni. Elsősorban azért, mert a leheletünkből és a kezdőknél fokozott nyáltermelésből lecsapódó pára nem gyűlik össze a szűrőben, lehetetlenné téve ezzel, hogy a dohány kondenzének kazán felől érkező gőzét elnyelje. Márpedig ha nem tudja felvenni ezt a gőzt, akkor az marad a kazánban, s a tömet negyedénél egy szörcsögő pipával kell mérgelődnünk, ügyetlenkednünk. (Szűrő híján pedig egyenesen a kazánban történik mindez) Ez pedig egy jó görbe pipa esetében sokkal könnyebben megesik, mint egy egyenes, vagy aliggörbe használata során. Egyébként az egyenes pipák tisztítása is sokkal egyszerűbb.
Ha már megvan az elképzelésünk, hogy milyen pipát is vegyünk, elindulunk keresni. Egy eredménytelenül végigmászkált délutánt követően, az ember hajlamos azt mondani:
- Tele van a farzsebem az egésszel, vegyük meg ezt és menjünk már haza.
Ne tegyük! Inkább ne legyen meg aznap az a pipa, mint hogy ne olyan legyen, amit kerestünk, vagy ami minket várt! Mint Lali, a büfés, mi is ragaszkodjunk hozzá. "Vagy Impala, vagy semmi!"

Mondjuk ma már idehaza, trafikban pipát venni elég nehéz. Míg régen a trafikos a trafikjából élt, és ismerte amit árult, ma többnyire botcsinálta alkalmazottakat találunk, akik a világoskék szofin és a narancssárga pelmelen kívül talán még a gyufát tudják megkülönböztetni az „órás szivarosdoboztól”. S ha találunk is némelyikben pipát, azt megvették egy utazó ügynöktől (aki persze ért ám hozzá és a dilettánsokra a legalját sózza rá!), mert tíz áráért kapott tizenkettőt és így csak harmincba fájt hetven centi pipa. Mély tisztelet a roppant kevés kivételnek:
Nocsak, itt egy trafiknyertes, akinek őszintén szurkolhatunk Vagy válasszunk egy olyan megbízható webshopot, amit több pipás is elégedetten ajánl!

Ha mégis rábukkanunk egy pipára, ami elképzeléseinknek megfelel, megszólít minket és úgy érezzük hogy az élet mit sem ér nélküle, akkor viszont alaposan vizsgáljuk meg! Ha úgy adódik, inkább hagyjuk ott fájó szívvel, mint hogy egy életen át mérgelődjünk vele! Mert azzal legyünk ám tisztában, hogy használt pipát senki nem vesz vissza!

Első lépésben óvatosan szedjük ki a szopókát. (A pipa elemeinek részletes ismertetését itt találjuk:
A pipa részei ) Finoman, egy irányba tekerve! Ha nem jön ki egykönnyen, akkor máris jobb ha hagyjuk a fenébe! Maximum kérjük meg a trafikost, hogy szedje szét, mert ha a begyógyult csap a kezünkben eltörik, akkor ki kell fizetni a tönkretett árut és vettünk egy pipát oszt mégsincs. Ha túl könnyen jön ki, és csak az a baja, azon hamar lehet majd otthon segíteni :)
Ha sikerül szétszedni valamelyikünknek a pipát, akkor már ne is nagyon rakjuk össze! Ugyanis érdemes alaposan begrafitozni (jó puha ceruzával összefirkálni) a csapot mielőtt visszatesszük. Természetesen akkor is finoman, egyirányban csavarva! Ezért ha nehezebben jár a csapja, akkor csak félig toljuk össze és úgy nézzük majd meg, hogy is áll a szánkban :)
No, de ha már itt ez a pipa szétszedve a kezünkben, vizsgáljuk meg alaposan! Kezdjük a szopókával. Nem sérült? Nem karcos? Nincs rajta esetleg valami hiba? Átjárható? Toljunk végig benne egy cicafarkat! Ha nincs nálunk, vegyünk egy csomaggal, mert úgyis kelleni fog a pipázáshoz! Ha meg nem itt veszünk pipát, akkor a másik boltban úgyis kelleni fog :) Ha szépen, akadálytalanul végigsiklik a szopókában a szárkefe, akkor fordítsuk teljes figyelmünket a fej felé.
Belülről kezdjük a vizsgálatot, mert ha belül hiba van, akkor hiába a legszebb külcsín, míg egy belül hibátlan pipa egy kisebb esztétikai hibával egy életen át kiszolgálhat. Elő lépésben, ha már úgyis kezünkben a cicafarok, toljuk be a füstjáraton keresztül a kazánba! Ha szépen végigfekszik a tűztér alján, esetleg egy kicsit látható is a furat kifutása, az jó. Ha jól láthatóan a fenék fölött jön ki a tisztítószál (felülfúrt pipa), vagy a furat kifutása egy másfél milliméteres árokban végződik (alulfúrt, aláfúrt pipa), akkor csak kompromisszumokkal fogjuk tudni használni. A felülfúrt pipában a dohány soha nem fog rendesen végigégni, az alján nem fog karbonréteg kialakulni, így aztán a leggondosabb karbantartás mellett is a nyers gyökér fogja inni a kondenzt. Élettartama töredéke lesz egy jó pipának. Sokat segíthet rajta, ha mindig szűrőkristályt használunk benne. Az aláfúrt pipa alján is kialakul a karbonréteg. Olyan nagyszerűen, hogy előbb-utóbb a füstjáratot is begyógyítja és újra kell azt fúrnunk.

Nem nagy ügy, de ezt tartsuk szem előtt! Egyébként azzal a milliméteres aláfúrással a kazán feneke is elvékonyodik ám azon a részen! Egy-egy vehemensebb virginia-tömet esetleg meglepetést is okozhat.
Ha a füstjárat megfelelőnek bizonyul, akkor vegyük szemügyre a kazán belsejét. Ideális esetben natúr felületű, nincs benne prekarbon réteg. Ezt a fekete maszatot hivatalosan azért kenik fel rá, hogy megkönnyítsék a karbonréteg kialakulását. Szerintem azért, hogy olcsóbb pipáknál a kazán zárványait, javításait jótékonyan elfedje. Ráadásul az a karbonréteg, amit prekarbonnal csináltunk, sokkal – nem viccelek, tényleg sokkal! – kevésbé szilárd, mint amit natúr felületre építettünk. Igaz, ez utóbbi tovább tart és jóval több figyelmet igényel. Én - és sok pipatársam is – egyszerűen kicsiszoljuk, pipamaróval kimarjuk a fejből ezt a réteget és így szépen fel tudjuk építeni a magunkét. Vannak sokan, akik mosolyognak ezen, bennehagyják és úgy élik le az életüket boldogan. Kinek a pap, kinek a papné :) No, de ott tartottunk, hogy a kazán belseje! Nem lehet benne szemmel látható sérülés, zárvány, javítás, pláne nem lehet benne repedés! Érdemes magunkkal vinni egy kis zseblámpát és azzal alaposan átnézni! Ha elégedettek vagyunk, akkor jöhet a fej külseje.
Nézzük meg nincs-e valami sérülés. Ügyeljünk arra is, hogy a szín tónusa egyforma-e! Ha sokáig áll a kirakatban, a fény felé eső oldala kifakulhat! Különösen igaz ez ha napfény is éri! Nézzük meg szépen fut-e az erezete (mondjuk olcsóbb pipáknál nem szokott ez látványos lenni, többek között ezért is olcsók), kényelmes-e a fogása. Ezután toljuk be a szárat, finoman, forgatva és csak félig. Illegessük magunkat egy kicsit a tükör előtt, figyeljük hogy áll a szánkban, hogy is nézünk ki vele! Egy vékonyabb arcélű ember viccesen fest egy bulldoggal, vagy egy tomatoval. Ugyanakkor egy kecses prince egy vidáman kerekarcú fejbe tűzve… :)
No, ha mindennel elégedettek vagyunk, akkor és csakis akkor vegyük meg. És ha elpiszmogtunk vele egy órát, akkor elpiszmogtunk vele egy órát! Nem egy csomag cigit veszünk, hanem egy évekre – akár egy életre! – szóló társat. A dobozába, zacskójába szétszedve rakjuk el, otthon pedig első dolgunk a csap összefirkálása legyen :)
Na, szóval ilyen egyszerű ez! ;-)

Vackor
Dunaszentgyörgy 2016. február 3.