csutora, s annak tisztítása, karbantartása etc.

Briar pipáink csutorájának anyaga túlnyomórészt ebonit, más néven vulkanit. Funkciójánaknak megfelelő, majdhogynem ideális; kellően lágy, fogbarát, emellett eléggé erős, tartós. Hátránya, hogy nedvesség és napfény hatására, valamint a használat során fellépő kémiai hatásokra oxidálódik, elszíneződik, szürkészöldes, alkalmasint sárgás színű bevonat keletkezhet rajtuk. Elszineződés intenzitása függ az anyagban lévő kén mennyiségétől valamint az előállítás során alkalmazott préselési technológiától. Ugyanis, minél sűrűbb az anyag, fénynek víznek annál ellenállóbb. Megelőzni, vagy inkább elodázni megjelenését csak úgy lehet, ha csutorát használat után minden esetben szárazra törlöd, általában tisztán tartod. Ha csutora elszineződött, azt eltávolítani nem egyszerű, de megoldható.

Egy kezdeti, kismértékű, nem az anyag mélységében kialakult patinásodás nem befolyásolja füst, illetve pipa ízét, ha csutora egyébként tisztán van tartva. Pipaboltban kapható, ehhez használatos viasz/pasztával, használati utasítás szerint eljárva eredményesen kezelhető. Legfeljebb, ha makacsabb az elszíneződés, hát egymás után kétszer viaszolod. Ezen viaszok úgy működnek, hogy felületen keletkezett bevonatot feloldják, majd felület sima fényesre való alakítását segítik. (Hallottam profiktól, hogy csutoratisztító krém/viasz helyett minden további nélkül alkalmazható jó minőségű autófényező viasz is. Magam sosem próbáltam.) Használni következőképp kell: csutorát vékonyan bekened, majd durva, érdes rongydarabbal, vászonnal, spongyával jó erősen átdörzsölöd, míg felület tiszta, jószínűvé lesz, majd finom, puha rongy (flanel etc.) vagy bőrdarabbal fényesíted. Rövid száradás után használható.

Azonban, gondatlanul kezelt, elhanyagolt, ragadósan szutykos, sárgásszürkévé vált csutora, aminek felületébe oxidáció jócskán beleette magát, az már rossz ízű, meg tudja rontani a pipa élvezhetőségét is. Ez ellen pedig csak lecsiszolás, polírozás, fényesítés segít. Egyaránt célravezető úgy manuálisan - különböző finomságú csiszolópapírokkal - mint géppel csinálni, amikoris finom fényezőkorongot és csiszolópasztát használsz. Kis gyakorlattal mindkét metódus egyformán eredménnyel alkalmazható.

A manuális eljárás, csiszoló- és polírpapír használatával (ragyogóan használhatók pl. az illatszerboltokban kapható finom körömreszelő s polírozó készségek is), elég nehézkes, bizonyos gyakorlat és kézügyesség megkívántatik (ráadásul kissé rizikós is), jobb géppel csinálni, ha teheted. Mindkét eljárás esetén a befejező muvelet mindenképp viaszos fényezés legyen, amitől olyan lesz, mint újkorában.

Némely szakértők ajánlják elcsunyúlt csutorának elsőre fogkefével és fogkrémmel való lesikálását, ledörzsölését. Hatékony módszer lehet, de utána feltétlen viaszold le. Ez elengedhetetlen, másként nem kapja vissza fényét, színét, felülete kevésbé lesz ellentálló, és hamarabb, könnyebben elszíneződik újfent.

Namost, ha már itt vagyunk, miért ne foglalkoznánk csutora pár egyéb lehetséges bajaival is? Az egyik leggyakoribb probléma, hogy csapja a szárba való illesztésnél lötyög, vagy ellenkezőleg szorúl. Ez pedig oka tud lenni úgy a fa, mint a csutora törésének. Témával ezideig a két Topicon többször is, többen is foglalkoztunk, alábbiak mintegy csak adalékként eddig elhangzottakhoz.

Ha csutora szorul: ha csak kissé, azesetben már leírt grafitporos eljáráson kívül tudom ajánlani, hogy csepp, nem túl nedves szappannal csapot kend meg, rögvest sikamlósabb lesz. Ha nagyon szorul, hát tekerj köré finom polírpapírt (400-asnál nem durvábbat) s nagy óvatosan forgasd ebben a "hüvelyben" meg, hogy felületből egyenletesen lecsiszolva azt kívánt állagúra vékonyítsd. Igen óvatosan járj el, ha kelleténél többet sikálsz le belőle, lötyögős lesz, s az biza nehezebb nyavaja. S arra is ügyelj, felület maradjon egyenletes, nehogy hossztengelye mentén billegjen a szárban.

Ha lötyög: van ugye LAIKUS metódja, körültekerni valamivel, cigarettapapirral pl. Van azután a körömlakk. Kedvesedtől kolcsönkéred, s avval a csapra csíkot festessz, száradni hagyod, s kipróbálod. Mindaddig fested míg passzentos nem lesz. Ha körömlakkozott felület vastagra, avagy egyenetlenre sikerednék, a szorulósnál leírt módon járj el. Idővel megkopik, hát újrafested. Másik metódus, hogy csapot láng felett megmelegíted (lassan, óvatosan, körbe forgatva, hogy egyenletesen melegedjék, s semmi szín alatt meg ne olvadjon/égjen, mert akkor van a ...hatjuk!) s miután eléggé felmelegedett, lapos felületnek óvatosan nekinyomva zömíted, ezáltal átmérőjét növeled. Eljárás során én csutorába pipatisztító szálat dugok, amennyire csak lehet deformálódásoknak elejét vegyem. Ikább több lépésben, műveletet ismételve csináld, hogy ne kelljen a végén még lecsiszolj az átmérőből.

Ennek a praktikának jobb megértéséhez s alkalmazásához kell hogy tudjuk ebonit azon tulajdonságát, hogy eredeti alakjából átalakítván, attól megfosztatván, minden erejével azon van, hogy azt visszanyerje. Ezt, bizonyos feltételek adódván, meg is teszi (forgácsoló szerszámmal történt alakváltoztatás esetében ez nem érvényes), ezért időnként zömítést esmételni kell. Ehhez kapcsolatosan még: ha például egy görbe csutorát meleg fölé tartassz, nagyon szívesen, magától nekikezd kiegyenesedni, merthogy alapvetoen egyenesnek készült. Miután így relatíve könnyen alakítható, simán csinálhatsz egyenes csutorájú pipádból hajlított csutorájút, s fordítva. Ha csutorát görbíted, ill. egyenesíted, elébb említett pipatisztító szálról ne feledkezz meg!

Ismétlem, fenti rövid, a témát egyáltalán nem kimerítő vagy teljes leírások csak ebonit anyagú csutorákra vonatkoznak. Vannak ezenkívul akril, plexi s ebonit keverékébol készült csutora készítéshez használt anyagok (pl. az ún. Ashtonit, elsosorban Ashton pipáinak csutorái, a Brindle etc., továbbá a főképp tajtékpipáknál használatos műborostyán anyagok). Ezek az ebonitnál majd' minden esetben ridegebbek, keményebbek, viszont sokkal inkább ellenállóak, kevésbé oxidálódnak, színeződnek el. Tulajdonságaikat, tisztításukat, karbantartásukat - igény esetén - később tárgyaljuk.

Leonidas

  ugrás az előző oldalra