|
aktívszenes tisztító eljárás
A módszer egy másféle, az eddig tárgyaltaktól jócskán eltérő tisztítási módszer, amely módszer a tisztításon felül még valamire kiválóan alkalmas, mégpedig: egy már bejáratott pipa (alkalmasint öreg darab hosszú idő alatt szerzett) ízének megváltoztatására is. A módszert én 2000-ben tanultam, és teljes sikerrel alkalmaztam eddig vagy tucat öreg pipámon.
Bizonyára mindnyájan kerültünk már, vagy majd fogunk kerülni, abba a szituációba, amikoris egy pipa generáltisztítása után (bármennyire is kismirgliztük a tűzteret, még ha harminc alkoholba áztatott tisztítót használtunk is el, még ha az alkoholos sót addig hagytuk is benne, hogy belészáradt, alkohol mind elpárolgott róla (s a csaknem kövesült maradékot keserves munkálkodásokkal sikerült csak kipiszkálni etc.), s mindezen praktikákat akárha többször is elkövettük), minden igyekezet ellenére, s bár ha gyengén is, de érződik, átüt a frissen csüszkölt, szárított pipán a régi, nem kívánatos íz. Fokozottan érvényes ez ha a pipa huzamosabb ideig parfőmös szószos ízesített dohányokat volt kénytelen eltűrni. A pipafej faanyaga beveszi ezeket az ízeket, valósággal átitatódik velük, olyannyira, hogy csaknem lehetetlen tőlük szabadulni. Na, ezen esetekben ajánlatos, mint egyedul üdvözítő, a módszer.
Lényege, hogy a pipafejet felmelegítve majd aktív szénnel megtöltve, hosszú időn át melegen tartjuk. Így a szén a pipafej anyagába beívódott, oda nem kellő anyagokból amit csak bír mindent magába szív. Előre bocsátom; mint majd minden egyéb módszerek esetében, úgy itt is érvényes; garancia a sikerre nincs, az, ha egyikünknek sikerült, nem feltétlen vonja magával, hogy mindonknek sikeredne.
Eljárást úgy kezdem, hogy pipa tűzterét kéregtől, szénrétegtől megtisztítom, (majdnem a tiszta fáig) csiszolom. Szép egyenletesre, simára ám, majd tisztára törlöm. Konyhánkban van egy elektromos tűzhely sütővel, aminek szabályozható, foknyi finomsággal beállítható melegítő berendezése van. (Nem próbáltam sem gáz, sem egyéb tüzelésű sütőket, alkalmatosságukat azonban kétlem). Ajtajában üveg ablak lévén, jól belátni. Ebbe a sütőbe, kb. a közepére, hogy minden oldalról egyenletesen kapja a hőt, a rácsra helyezek kis darab pamut (frottir) rongyot. Pipafejet (szárából csutorát elébb feltétlen kiveszem!) erre a rongyra ráteszem, s egy, az egészben sütendő nagydarab húsokhoz alkalmazott hőmérőt, úgy, hogy annak állását menet közben az ablakon át le tudjam olvasni, teszek mellé. Ajtót becsukom, beállítom a melegítőt 80-85C fokra (ezt a hőmérsékletet a briar garantáltan károsodás nélkul viseli el), s az infernális masinériát beindítom. Hőmérőt időnként ellenőrzöm, nehogy 90C foknál melegebb legyen, ugyanis a fej polírozásához használt Carnauba viasz 91C fokon kezd olvadni.
Így hagyom a pipát aszalódni jó két, esetleg három órán át (mérettől, falvastagságtól függően), ami idő elegendő, hogy maradéktalanul, teljes volumenében átmelegedjék.
Ezen idő elteltével, a pipát még amúgy melegen kezelésbe veszem: tűzterét s füstcsatornáját is aktív szénnel megtöltöm.
Namármost, az aktív szenet én az akváriumos boltban veszem, ott a vízszűrőkhöz valóként árulják. Állaga szemcsés, a nagyobb darabok úgy cca. 2-4 mm-esek, azokat, hogy jobban zömíthető legyen, még apróbbra mángorlom, töröm. Állaga kb. a nagyszemű homokhoz hasonlatos legyék. Nem teljesen liszté, szükségtelen, s ráadásul úgy nehezebben kezelhető.
Miután evel megvagyok, az így preparált pipát a sütőbe frottir ágyára visszateszem, s azonos hőmérsékleten további három órán át melegítem.
Amint a sütőből a pipát kivettem, rögtön kiszórom belőle a szenet, hagyom kicsit lehülni, majd porszívóval a maradékot is. Ezekután a pipát legkevesebb egy nap pihenőre vezénylem, ami alatt bőven van ideje lehülni, megállapodni. Pontosabban fogalmazva: addig hagyom pihenni, amíg a csutora simán, épp mint a kezelés előtt, a helyére nem megy.
A kúrának ily módon alávetett, újjávarázsolt pipából már első tömet is mentes minden előző ízektől, nüanszoktól, csaknem olyan mint újkorában. Előfórdul, hogy a felület megfakul, azesetben enyhe, viaszos átdorzsöléssel, polírozással egyszeru régi fényét visszaadni.
Amikért a módszerrel kapcsolatban tandíjat megfizettem, Nektek ne kéne: ha alkalmazni akarod a módszert, ne a kedvenc, legdrágáb pipáddal kezd, fogj valamely második vonal bélit s azon kísérletezz. Csak fa anyagú pipa fejeken alkalmazd, sem tajték, sem csont, sem műanyag, toldalékok, sem fém alkatrészek (gyűrűk, betétek, monogram-lapocskák, beépített szűrő-szerkezetek, etc.) esetén nem. Először is azért, hogy a műanyag meg ne olvadjon és attól való félelem miatt is, hogy a többi, nem fa anyagú toldalékok etc., más hőtágulási együtthatókkal bírnak, ami nem kívánt alakváltoztatásokat, deformációt okozhat. Ráadásul a rögzítésükhöz alkalmasint használt ragasztó esetleg megsínylené a procedúrát; elenged.
Továbbá: hosszabb szárú típusok, mint pl a Canadian, Liverpool, Lumberman, még jobb méretű Lovat is, szára meghajolhat, elgörbülhet deformálódhat.
Igencsak meggondolandó lakkozott (!!!) pipafejeket a tortúrának alávetni; gyanítom, a lakk nem éli túl, s még a jobbik eset ha csak lepereg, málik, hámlik, s nem válik egyenetlenné, vagy eltávolíthatatlanul rásül a pipafejre!
Leonidas
ugrás az előző oldalra
|
|